A lopó a Kelet- Balatoni Borlovagrend ereklyéje Kenese gazdag szőlőtermelő hagyományokkal rendelkezett. A boros pince nélkülözhetetlen eszközei közé tartozott a lopó vagy hébér, vagyis a lopótök.
A Kelet- Balatoni Borrend egyik jelképes tárgya Balatonkenese történetét ábrázolja a következőképpen:
A lopó felső részén a magas part látható.
A 71-es út mentén húzódik az a magas partoldal, melyet magas partnak vagy Partfőnek neveznek. Soós Lajos (1856- 1902) a Balaton legkiválóbb költője volt, aki sokszor itt írta verseit. Emlékére szép homokkő obeliszket emelt a Balatoni Szövetség 1927-ben.
„ Kenesei Magas partok hozzátok csak visszatartok.”
(1892. ápr. 3.)
A lopó középső részén a tatárlikak láthatók. A partoldalban találhatók ezek a bizonyos „ Tatárlikak”.
A néphit szerint a törökdúlás idején menedéket találtak a helybeliek. S aztán lefelé haladva a kuruckor kenesei emlékei: A Márkó szőlőhegy felett északra nyúlik a Hosszúmező névvel ismert határrész.
A kutatások alapján találtak itt sarkantyút és fegyver töredéket, ami azt bizonyítja, hogy Rákóczi tábornoka Vak Bottyán és alvezére, Béri Balogh Ádám itt aratott győzelmet 1707-ben Rabutin császári generális lovasain. A nép ajkán született e dal:
„Török bársony süvegem.
Most élem gyöngy életem
Balogh Ádám a nevem
Ha vitéz vagy, jer velem.”
A Mezőföld fennsíkján helyezkedik el Balatonakarattya, a központjában áll a több, mint 400 éves szilfa, amit Rákóczi – fának neveztek. Az utolsó Rákóczi szabadságharc idején (1690- 1711) a kenesei lakosság Rákóczi hűségére esküdött. S a lopó legkarcsúbb részén, a Balaton jelképeként a vitorlás rajzát láthatjuk, melynek szintén vannak kenesei vonatkozásai: A Vegyesipari KTSZ / Sirály/ 1962-től új telephelyre költözött. Fő profilja közé tartozott a műanyagból készült vízíjármű, a csónak és a vitorlás hajó. Egyik legsikeresebb vízíjármű az S 302-es vitorlás.
A lopót készítette: Sipőcz János 1970-ben.
A lopón látható rajzok történetét lejegyezte:
Jákfalvi József, nyugdíjas pedagógus, a Kelet- Balatoni Borlovagrend tiszteletbeli tagja.
